Parancsolatok - kötetbeharangozó est a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Olvasópróba Farkas Wellmann Évával

Farkas Wellmann Éva, Békéscsabán élő költő, a Bárkaonline szerkesztője beszél arról a versciklusáról, amelyet a tízparancsolat mai ember számára átélhető etikai megközelítésének szentelt. Egy zenész-csoport kérte fel a munkára, és a kötethez, amelyben a ciklus megjelenik, CD is készül majd. Az est teológiai szempontból bizonyára rendhagyó, de izgalmasan élő gondolatok és szép versek előadására ad alkalmat.
A sepsiszentgyörgyi Evilági együttes zenészei: Orbán Ferenc (ének, hegedű, dalszerzés) és Gábor Szabolcs (szaxofon)
Sorozatszerkesztő: Ács Margit

Dátum: 

2017. szeptember 12. 18.00

Helyszín: 

Lotz-terem

A rendezvény Facebook-eseménye

Versek a Kortársból

Farkas Wellmann Éva

Becsukok most

Becsukok most egy ablakot. 
Más szenvedése sose nézzen.
A keresztútnál hagylak ott.
Akad majd, aki megigézzen.

Kintre szakadt a benti csend.
Helyén őröl a világ malma.
A készüléked bírja még, kicseng.
Aztán mintha hangjába halna.

Készenlétben áll, ami visszaváltson.
Lassan tükörképedre hagylak.
Nem szivároghatsz át a rácson.
Reám csukódik minden ablak.

És hosszan élhetsz


Tiszteld apádat és anyádat,
és hosszan élhetsz majd ezen a földön.
Tiszteld, mert van hová visszanézned,
látni: hogy lettél te a börtön.

Tiszteld szülőd, mert érted eljegyezte
magát az örök ébrenléttel,
fájdalmat szabadított magára,
túlzott örömmel maga bírt el.

Elhagyta miattad nyögve szerzett,
féltett önzését és magányát,
mikor mindebbe belebőgtél,
felmondott a gáláns halálnál,

kételyeit és milliónyi
gátlását mind reád ruházta,
hogy belső békéddé lehessen
mindez – vagy mindennek hiánya.

Miből fakadnál – tisztelj mindent.
Ne elemezd, a szellemed mi.
S ha azt mondod, hogy nincs ez így,
tiszteld, mert szabad vagy ezt tehetni.

Megjelent a Kortárs 2017/2-es számában.

Versek a Tiszatájból

Farkas Wellmann Éva 

Most szinte ő

Most szinte ő vagy, majdnem ébren,
bizsergésként futsz át a háton,
sodor valamit számos érben
tested, míg elszakaszt a mától.

Jogvitába hív, volt időbe,
ágyra fektet, unottan ásít,
áthúz az énből majd az őbe,
úgysem lehetne senki más itt,

aztán, hisz a kockázat túl nagy,
vesztesz inkább, vége a pernek.
Csak még egy vádat kamatul hagyj.

Most majdnem magam vagyok, gyermek.
… Szinte egészen odatúl vagy,
ahol a versek megteremnek.

 

 

 

 

Megyeri Horváth Gábor: Macskás akt

 

 

Akt

Megyeri Horváth Gábornak

Engedni kell, hogy már ne fedje semmi.
Hogy megmutassa mulasztásait.
(Ahogy a vers. Saját magának lenni.)

Nem határozni meg. Ne címkézze rongy.
Nem szabni árát drága textilekkel.
(Tanuld be jól, hogy éppen mit ne mondj.)

A halott test, míg élő vagy, tabu.
A meztelen test, amíg nem szeretsz.
(Jól tippeltél, ez itt a várt kapu.)

Védtelenül. Színek is csak a háttér
fényeiből. Parádés részletek.
(Az ecset majd egyszer – lényegre? – rád tér,)

hogy tény legyen a gyanított, a sejtett,
és megszólaljon minden ér, ideg,
(s élet legyen, amit a ruha rejtett.)


Megjelent a Tiszatáj 2016/9. számában.