Vers, Irodalmi Jelen

FARKAS WELLMANN ÉVA

Túlhajszolt lelkek balladája

Mint kinek végül mégsem végtelen kell,
s levetkőzött megannyi benti mázat,
egy szerelvényben értesíti lelke:
ez a vonat lesz mindörökre házad,
s a ritmus, melyet már csak gépi váz ad,
jaj, azt ne mondd, utadhoz mind kevés így.
Mert erre tart, ki érti ezt, s ha lázad –
az örök száguldásba érkezésig.

Csuklón szorít vagy gyomron bármi zaj, dal,
szolgáltatás-biztosított sebesség,
a félelmet viszed tovább magaddal,
arcodra ír – éppen csak meg ne lessék,
míg foltjait mázolja rá a festék
(a ráncokat kiszáradt karmok vésik).
Pihenni nem kell már, csak erre tessék,
az örök száguldásba érkezésig.

Otthonra itt lel mind, ki nem köt békét,
barátságot; s eleddig bűnnek hátalt,
lassítni nincs erő, vészfékre végképp,
célok között a cél, csak egyre vágtat
veled hazád (pedig suhanni láttad),
a megnyugvás befut, bár egyre késik,
csak tarts felé, ő nem tudod, hová tart,
az örök száguldásba érkezésig.

Ajánlás

Herceg, mondom, házat ne lakj e földön.
Utad csak út, sok végpont közt levésig,
hajszold lelked – mielőtt újraköltöm:
az örök száguldásba érkezésig. 


Forrás: Irodalmi Jelen

Dedikálás a könyvhéten

Szeretettel várok mindenkit!
Farkas Wellmann Éva: Az itt az ottal. Június 10-én, vasárnap 13 és 14 óra között.

Helyszín:

Budapest, Deák Ferenc utca, 2-es pavilon.

A FISZ standjánál.