Farkas Wellmann Éva
Beszéd és könyörgés születésért
Jó volna tudni, hogy
mi itt marasztal
téged, ki teremtve
mennyi malasztban,
tényleg csak arcod,
tűnő földi ittlét,
vagy mindaz, minek
tagjaidat hitték,
az alak, amit nyert
húsod, hogy öltse,
míg nem volt keserű
a fád gyümölcse,
vagy volna más,
valami lenne, bármi,
mitől nem kéne
megváltásra várni,
mert mit kezdhetnél,
mondd, egy olyan testtel,
mely élni sürget,
várakozni restell,
egy olyan testtel,
mi ha fázik, éget,
s vendégül lát szerelmet,
betegséget,
és elbotorkál
szinte bármely ágyig,
ha nem is kéjre,
megértésre vágyik,
s ha fizetni kell,
nincsen is már több gond,
lélek-bankkártyát nyújt
át, pin-kód, zöld gomb...
*
lehetne végezve holott
rég
kellene valami
jogot még
valami törvényt
mely megvédne
fújná el búját a kedvét
ne
járhatna bárkinek szünet
és
valami jóból a
születés
ha már a testünk a
bűné is
maradjon idebent hű
fétis
valami maradjon lehessen
port hamut gyáván
meg ne vessen
használja örök-új
nemzőnek
fonálnak amit kéz nem
sző meg
és mégis tovább- és
továbbér
nem csupán személyes
csodáért
nemcsak hogy ne
kérdezd miért vert
lehet hogy elég egy
kiért mert
nem mindegy haltunk
vagy szűntünk meg
látjátuk feleim
szümtükhel
A vers a Tiszatájonline-on jelent meg.
